Manapság, az informatika, és a social media hálójában élve elég, ha beütünk néhány billentyűt a klaviatúrába, és minden létező információt megtudunk valakiről a google-facebook-wikipédia-instagram-twitter ötszögön keresztül. Somlai Bélával kapcsolatosan azonban kifog rajtunk a technika. Egy-két írás Szilágyi Áron kapcsán, semmi több.
Nincs Facebook-oldal, se wikipédia, az instáról nem is beszélve… Jellemző, hogy az is a Vasas honlapjának eldugott szegletéből derül ki, hogy 1951. november 24-én született, azaz ma ünnepli hetvenedik születésnapját. A “szakmai stáb” címszó alatt – melynek a névsor okán utolsó helyére került… -, kisbetűkkel található meg az adat.
Pedig Somlai Béláról csak, csupa nagybetűvel szabad írni!
Közel öt évtizede áll a magyar vívás, és a Vasas szolgálatában. Ha valaki, akkor ő a klubhűség mintaképe, soha, egyetlen percet nem dolgozott más szakosztályban, és fent említett rohanó világunkban bátor dolog ilyet kijelenteni, mégis megtesszük: vélhetően nem is fog. A Vasas, valamennyi tanítványa, a magyar vívás viszont mindig számíthat rá. Nincs olyan hétköznap délután, hogy ne találjuk meg Pasaréten, és nincs olyan verseny, melyen nem állna ott tanítványai mellett reggeltől estig.
Szilágyi Áron és Somlai Béla öröme a londoni aranyérmet követően.
Mindezt teszi csendben, mindenféle és fajta sztárallűrök nélkül, elegánsan, úgy ahogy azt anno a régi, legnevesebb mesterek tették. Számos remek tanítványa volt, mégis a Ferjancsik Domonkos, Szilágyi Áron, Rabb Krisztián hármas kiemelkedik a nagyon erős “mezőnyből”. Domonkos főszerepet játszott a magyar kardcsapat 1998-as világbajnoki aranyérmében – azóta sem volt sok belőle… Évtizeden keresztül alapembere volt a válogatottnak, egyéni vb-dobogóig, olimpiai negyedik helyen vitte, kellemetlen betegsége akadályozta meg abban, hogy még fényesebb legyen a lajstroma. Pályafutása során végig Somlai Béla tanítványa volt.
Szilágyi Áron történetét minden sportrajongó fújja. Azt talán nem mindenki tudja, hogy Gerevich György fájdalmasan korai, 2008. augusztusi halálát követően lett Somlai Béla tanítványa, és a közösen töltött hét esztendő alatt lett egyéni olimpiai bajnok, egyéni Európa-bajnok és egyéni világbajnoki bronzérmes Áronból. Somlai Béla amilyen természetességgel és szótlanul lett a mestere Áronnak, olyan elegánsan fogadta el azt is, hogy a klasszis 2015 nyarán edzőt váltott. Soha egyetlen panasszót nem hallottunk tőle ezzel kapcsolatosan.
Somlai Béla és Rabb Krisztián.
Rabb Krisztián pedig a jelen és a jövő. Húszévesen ifjúsági olimpiai bajnok, junior Eb-aranyérmes, bizonyosan ő (is) írhatja a magyar kardvívás következő szép fejezetét – Somlai Bélával közösen. A Mester közel két évtizedig dolgozott a válogatott edzőjeként, majd vezető edzőjeként. Nem hiányzott egyetlen versenyről, edzésről sem. 2016 óta pedig a Magyar Vívó Szövetség szakmai alelnökeként is segíti sportágunkat.
Zárkózott embernek mondják, és valóban, nem sokszor hallatja a hangját, akkor se nagy hangerővel. Igaz az is, hogy nem sok embert enged közel magához családján kívül, melyek tagjaiért mindent megtesz.
De akiket közel enged, a “kivételezettek”, azonnal felismerhetik, hogy a Mester kivételes egyéniség. Rezzenéstelen arca mögött, rendkívül éles és intelligens elme lakozik, művelt és tájékozott, humora pedig egészen kivételes és különleges. Tanítványai pedig egytől egyig a “kivételezettek” kategóriájába tartoznak. A munkából sosem enged Somlai Béla, de vívói mindig és mindenben számíthatnak rá. Nem tolakszik bele az életükbe, de ha kell, akkor ott van, és mindig, mindenkor önzetlenül segít.
Szakmai alelnökként sem szaporítja a szót. Akad, hogy csak külön, “elnöki felkérésre” alkot véleményt egy témáról. Ám ha megteszi, annak mindig súlya van. Pillanatok alatt kiderül, hogy a Mester tökéletesen képben van, nem beszél mellé, minden mondata átgondolt.
Röviden és őszintén.
Így tesszük most mi is. Röviden és őszintén. Nagyon boldog születésnapot!
